I. fejezet
Dina
A hullámok moraja mindig megnyugtatott és emlékeztetett, miért is itt telepedtem le. Hangosak, dühödtek, mégis békét sugároznak. Ellentmondás a létük. Amilyen ártalmatlannak tűnnek, éppen oly kiszámíthatatlanok. Figyeltem a tengert. Ahogy hallgattam, mintha a saját szívverésem hallanám. A világ megszűnt körülöttem. Így teltek a munkaórák a Kenlyben. Néha megkondult a templomi harang, jelezvén az időt, ahogy a bolt ajtaja fölé szerelt apró csenge