Star Wars - Cseppben a tenger...

4 min read

Deviation Actions

Anonymous---Lucifer's avatar
Published:
422 Views
III. fejezet

"Elég volt!" esett össze Ren az udvaron. Zihálva terült el a nedves kövön.
-Eddig bírtad? -kiáltott oda Juuzen.
A fiú fejét ingatva igyekezett felállni. Miután sebei ellátása után visszajött más típusú feladatokat kapott. Az állóképességét mérték fel. Kézenállás, fekvőtámasz, felülés és egyéb baromságok. Ren már torkig volt, kimerült.
-Mi értelme ennek? -lihegett- Nemhogy valami értelmeset tanítanál...!
Nehezére esett a beszéd, hisz alig kapott levegőt. De mért? Ennyire kijött volna a gyakorlatból, mióta a Rend Mesterévé vált? Valóba jóval kevesebb ideje volt már gyakorolni, mégis...
-Te csak csináld! Az értelmét majd én tudom. Kelj fel!
Ren minden izma ellenkezett a mozdulatsor ellen. Juuzen végignézve rajta meggondolta magát.
-Tartsunk öt perc szünetet.
Közelebb lépett, hogy felsegítse a fiút, de az elutasította a felé nyújtott kezet. Talpra szenvedte magát, majd a rom falához simult. Kezdte visszanyerni a nyugalmát. A szeme sarkából Juuzenre pillantott. A fiatal nem vette észre, éppen a kis szörnyetegét simogatta. Barátságos mosolya természetesen ott ült az arcán. Ránézésre jó kondiban volt, de egy ilyen helyen mit is lehetne csinálni edzésen kívül. Ren ismét maga elé meredt. A fiú odalépett hozzá.
-Folytathatjuk?
Bólintott, de nem mozdult.
-Mért csinálod ezt?
-Mert a Legfőbb vezér ezt parancsolta. -vont vállat.
-Nem, úgy értem... -nézett a szemébe- ...mért csinálod ezt velem?
Juuzen arcára kaján vigyor ült ki. Közelebb lépett, kezeivel elzárta a fiú menekülési lehetőségét.
-Mit csinálok veled?
-Tarts távolságot! -rivallt rá Ren.
Két kezével tolta hátrébb.
-Megmondtam, hogy nem érdekelsz!
De Juuzen nem tágított, megragadta a fiú csuklóit.
-Igazából, ezt nem mondtad. -nyomta a falhoz- Akkor ki érdekel? -suttogott a fülébe- A tábornok?
-Mi?! Fúj, dehogy!
"Miért mondod ezt?"
-Még nem vetted észre, igaz? Hogyan néz rád...
-Tévedsz!
-Jól tudom, mit érez.
Kezével felemelte Ren arcát, hogy a szemébe nézhessen.
-De jegyezd meg, nem fogom hagyni, hogy hozzád érjen! -hangja határozott és komoly volt.
"Miért?" Végre eleresztette. Hátrébb lépve intett, hogy folytassák az edzést, de a fiú nem mozdult.
-El... elmegyek a mosdóba.
Alig fejezte be a mondatot, már nyoma sem volt. Az épületben keresett menedéket... tulajdonképpen saját gondolatai elől. Amióta találkozott Juuzennel látta rajta, hogy csak játékként fogja fel az életet. Már-már azt hitte nem is képes komoly lenni, de tévedett. "Mért volt olyan komoly? Kizárt, hogy Hux..." És pont Ő. Amióta csak ismerik egymást ellenségek. Soha nem volt egy kedves szavuk se a másikhoz, hogy is érezhetnének bármit is egymás iránt. Mármint a tiszta haragon kívül. "Mi jut eszedbe? Utálom azt a fickót!" Most már tényleg össze volt zavarodva. "Mi a franc folyik itt?!"
Pár perccel később visszatért az udvarra. Nem várt látvány fogadta. Juuzen elemelkedve a földtől meditált, körülötte közepes méretű kövek lebegtek. A formáció hol kör volt, hol csillag... Erre képes a mély meditáció.
-Tetszik amit látsz? -mosolyodott el.
Ren mogorván lépett közelebb.
-Bármit mondok úgyis félre értenéd. -felelte közömbösen.
-Ennyire zavarnak az érzéseim?
A fiú félre nézett.
-Komolyan kérded?
A kövek lassan visszaereszkedtek a földre, Juuzennel együtt. Mosolya ezúttal nem volt az igazi.
-Ha ennyire akarod visszafogom magam.
-Képes vagy rá?
Egy mély sóhaj volt az első válasz.
-Nehezen.
"Hogy-hogy nehezen?"
-Folytassuk inkább. -lépett túl a gondolatain Ren- Mi jön?
A fiú elgondolkodott, majd széttárta kezeit.
-Ez. -vágta rá- Meditálj!
"Ez valami vicc?! Először testileg fárasztasz le, most meg lelkileg?" Juuzen valószínűleg észrevette, hogy a fiúnál elpattant a cérna, mert egyből reagált.
-Gyorsan elfogy a türelmed. Ez nem túl pozitív tulajdonság, pláne a harcmezőn. Meg kell tanulnod megőrizni a hidegvéred.
Ren elhelyezkedett úgy, ahogy még régen tanulta. Kényelmetlen volt a kötelező testtartás és a tudat is, hogy ismét csak egy padavan. A fiú mellé lépett, kezét a vállára helyezte. Ettől megrezzent. "Ne gyere ilyen közel..."
-Tudom, hogy kellemetlen... -halkan beszélt- ...találnod kell egy testtartást, amiben el tudsz lazulni. Ehhez nem elég, ha elég erősen akarod, meg kell találnod a lelki békéd.
Ren kirobbant a fiú kezei alól. Arcán enyhe pír látszott.
-Tudom, hogy kell meditálni nem vagyok már gyerek!
A fiú üvöltött, hangját a romos falak minden irányból visszaverték. Ezt látva egyértelművé vált, hogy ma ez már nem fog menni.
-Rendben. Akkor mára fejezzük be. Pihenj és gondolkozz, mivel kell megbékélned!
Juuzen ezután az erdő felé indult. A fiú hiába nézett utána. Vége volt. Ma már nem folytatják. Lassan indult vissza a szobájába, ahol egyből beborult az ágyba. "Mivel kéne megbékélnem?" De idővel a fáradtság eluralkodott rajta és álomba merült.
Ismét ott járt, azokon a sötét folyosókon. Ezúttal viszont nem volt nála kardja. Útját a pislákoló lámpák fénye világította be. "Nem..." Ott állt. Rá várva. "Nem akarok itt lenni..." "Ben... Ben...!"
Könnyekkel a szemében riadt fel. "Meddig fogsz még kísérteni?" A mellkasa mintha kettészakadna. "Mit vártok tőlem...?" Ezután Juuzen tanácsát megfogadva, keresett egy kényelmes testhelyzetet és összpontosított. "Mit kéne tennem...?"



© 2016 - 2024 Anonymous---Lucifer
Comments0
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In