Star Wars - Cseppben a tenger...

A hajnal első sugarai ébresztették, mellette a fiú még mélyen aludt, arca olyan békés volt, hogy Rent is átjárta a nyugalom. Egyik karjával még ölelte meztelen hátát. Álomnak tűnt csupán az éjszaka, de tudta, hogy igaz.

-Jó reggelt. -ébredezett Juuzen.

-Jó reggelt. -súgta egy csók kíséretében.

Még adtak maguknak időt, hogy egymást átölelve sütkérezhessenek az épp felkelő nap fényében. Caryna eddig türtőztette magát, figyelmeztető rikácsolással vetődött közéjük. Kényelembe helyezkedett a takarón, közben fejét Juuzenhez dörgölte és hagyta, hogy Ren simogassa hátát. Idilli reggel volt. Tarthatott volna örökké, vagy majdnem addig, de nem lehetett. Idővel fel kellett kelniük és csatlakozni a klónokhoz. Komótosan öltöztek, majd feltűnés nélkül váltak el útjaik. Ren visszaindult saját szobájába, hogy leválthassa előző napi ruháját. Gyorsan talált magának tiszta, friss öltözéket. De már csak egy váltóruha volt szekrényében, tegnap elvihették a többit. Egy sötét és világos szürke ruházat. Magára öltve ismét eszébe jutott, hogy ő nem csupán Ren, hanem ő Kylo Ren. Fájdalmas felismerés volt. Nem egy szabad fiatal, aki most kezdett élni, hanem egy sith vezető, aki mögött több millió katona áll, várva utasítására. Valaki akire számítanak és aki egy univerzum terhét cipeli a hátán. Szembekerült sisakjával is, melyet nagyapja tiszteletéül hordott. Most mégis taszította a gondolat, hogy újra felvegye. Megérintette. "Sajnálom nagyapa." Csak most értette meg igazán mit is akar. "Sem jedik, sem sithek. Ha mindkettő eltűnhetne..." Fürge léptek zaja törte meg elmélkedése csendjét. Ren kíváncsian követte a menetelő klónokat az udvarra, ahol vigyázzba vágták magukat. Kiérve meghallotta egy hajtómű hangját. Épp leszállni készült egy kis hajó az udvarra. Azonnal felismerte. "Hux. ... Mit kereshet itt?" Nem maradt túl sok ideje ezen tanakodni, már megkezdték a leszállást. A felverődő por kíméletlenül csípett a szemébe. Balján ekkor Juuzen jelent meg, ezúttal övén ott lógott fénykardja. Kezében Renét tartotta, feltűnés nélkül adta vissza a fiúnak. Kezük egy pillanatra összeért, érezték egymást, minden izgatottsággal és feszengéssel együtt. Rent nagyon rossz érzés járta át. Nem értette társa mért ennyire feszült. Nem maradt több idejük, az ajtó leereszkedett. Azonban nem Hux sétált le rajta, Snoke tartott feléjük. A fiú térdre ereszkedve köszöntötte, Juuzen azonban nem mozdult. Arcizma se rezzent, mikor a Legfőbb vezér elé ért. Kezével jelzett Rennek, hogy felállhat.

-Szállj fel a hajóra, Tanítványom! A kiképzésed véget ért.

A fiú szíve nagyot dobbant. "Most?" Még csak most fogadta el magát és máris... "Juuzen!" Snoke fenyegető pillantást vetett rá, így elindult a rámpa felé. Belül mégis reszketett, legszívesebben ellenállt volna, miszerint maradni akar, vagy miért csak ő?! De tudta, hogy hasztalan lenne ellenszegülnie. Hux kárörvendő mosollyal méregette Juuzent, tudta mi jön most. "Tényleg igaz?" Elérte ugyan a rámpát, de megtorpant. Hajába kapott a kellemes szellő, ahogy a virágok édes illatát hordozta. A romok halk suttogását ezúttal egy ismerős hang nyomta el. "Menj tovább!" "Juuzen?" Nem fordulhatott meg, azzal elárulta volna. Felsétált az utastérbe, ahonnan már tompán hallhatta csak mestere hangját.

-Megszolgáltál.

Ezzel a hajó felé vette az irányt. Kezét felemelve jelzett pár katonának, hogy lőhetnek. Alig pár pillanat alatt lőtték agyon a felsorakozott klónokat, a fiú fénykardjával hárította a lézernyalábot. Kékeszöld kardja elhatárolta a sithektől. De a többiekkel ellentétben Ren tudta, hogy társa a jedikhez sem tartozik.

-Igen. -mondta kimérten- Sejtettem, hogy lesznek problémák.

Szemében düh csillant, olyan erős, amit azelőtt soha sem mutatott.

-Mindent elvettél tőlem. -állt támadóállásba, hangja nyugodtnak tűnt, de nem volt az.

Tekintetük egybeforrt egy pillanatra, a következőben pedig Juuzen már lendült is. Öt testőr vetette magát a támadás útjába. Mindhiába. Kettőt azonnal felnyársalt a fénykard, s míg a harmadik a lándzsáját emelte szúrásra, a fiú már félre is rúgta. Jött a negyedik és ötödik, de nem voltak ügyesebbek társaiknál. Egyikük pengéje súrolta ugyan Juuzen bőrét, de ez kevés volt. Oldalra tért ki, így a lendületét felhasználva vágta le a testőr fejét. Kettő maradt, ám az egyik naivan már felé is rohant. Kijátszva technikáját gyorsan háta mögé került és végzett vele. Már csak egy állt bosszúja útjában. Mély lélegzetet vett, majd becsapta ellenfelét. Először felemelve kardját elhitette, hogy onnan támad, majd megpördülvén tengelye körül a kard a testőr oldalába hatolt. Egyetlen lendületes mozdulat volt csupán, hogy a nagydarab ember, ketté vágva terüljön el a porban. Végre ismét Snokkal állhatott szembe. Szíve a torkában dobogott, hiába akart nyugodtságot erőltetni magára. A Legfőbb vezér kardja is előkerült. Vörös szikrái, akár a mindent elemésztő tűz pattogtak. Nem érdekelte a halál, csak járulékos veszteség volt szemében. Juuzen tudta, mekkora hibát követ el, ha engedi, hogy a harag uralja testét, mégis érezte, hogy nem tehet ellene. Már nem volt visszaút, akárhogy is, de ma bezárul a kör. Pörgő mozdulattal támadt a férfira, aki hihetetlen sebességgel hárított. Kora és kinézete ellenére fürgén mozgott. Csapásai erőteljesek és sötétek voltak. "Igen, ez a sötét oldal." Pontos támadásokat zúdított a fiúra, aki alig tudta kivédeni őket. Míg aztán hibázott. Ren izmai megfeszültek, ahogy figyelte a párbajt. Juuzen épp az ellenkezőjére tanította: figyelemre, nyugalomra, megfontoltságra. Most azonban heves volt, ideges és óvatlan. Az egyik jól időzített támadás ugyanis eltalálta felkarját. Bár csak súrolta a húst épp elég volt ahhoz, hogy egy pillanatra kibillenjen. Ren rászorított fénykardjára. Készen állt harcolni, szembeszállni mesterével, azért, hogy társát megvédje. Juuzent újabb csapás érte. Jobb bordái alatt hatolt át rajta a fénykard. Vért köhögött fel, mikor Snok egy erőteljes rántással vágta ki belőle pengéjét. Kardja a földre hullt, majd egy pillanattal később ő is. Hátát egy közeli sziklarakásnak támasztva ült a kövezeten. A korábban átlátszó pocsolyát vörösre festette vére. Ren izmai megfeszültek, hogy ugrik... de nem történt semmi. Juuzen ugyanis tudta, hogy ez lesz. Látta rajta, mikor lopva rá pillantott a csata hevében. Nem kockáztathatta, hogy szerelme odavesszen, így maradék erejével még kiütötte. A fiú eszméletlenül csuklott össze a hajón. Hux azonnal reagált, így elkapta mielőtt a földre zuhant volna. Tekintetük találkozott, mintha most is csak érte küzdöttek volna. Pedig nem volt már rá szükség, Ren választott. A Legfőbb vezér a fiú torkához emelte kardját. Készen állt lefejezni. Valóban, véget ért. A kör ezzel bezárul és ő osztozik családja sorsában. De megérte. Minden egyes magányos nap megérte, hisz találkozhatott Rennel.

-Éljen az Ellenállás. -nyögte vérrel a szájában.

Snoke arcizmai megrándultak, kardja mégsem sújtott le. Visszahúzódott. Hux csalódott pillantással -bár inkább elfojtott haraggal- nézte őket. Karjai közt Ren ájultan hevert. A férfi megmaradt követői gyűrűjében tért vissza a hajóra. Mögötte lassan csukódott be a zsilipajtó. A hadihajó felemelkedett, majd ahogy jött, úgy el is hagyta a légteret, pusztán halált hagyva hátra. Juuzen magára maradt. Érezte, ahogy vére fokozatosan elhagyja testét. Haldoklott... A világ egyre fakóbbá vált. De Ren még élt, minden amit valaha megtanult, most ott volt benne. Vele is maradt, hogy szerelme, így maga választhassa meg jövőjét. Egy szebb jövőt. Halk, nyugodt hang törte meg a szélcsendet.

-Látod, ide vezet a düh.

A fiú alig bírta mégis megszólalt:

-Yoda...

"Sajnálom... Köszönöm..." El akarta mondani, de már nem jött ki hang a torkán. Az erdő neszei némává váltak, Caryna körvonalai életlenné, míg nem teljesen elhomályosult minden.

A hajó lassan kiért a bolygót körülvevő aszteroida mezőből. A legfőbb vezér visszahúzódott kabinjába, míg Hux irányított mindent.

-Kapcsolja a hidat.

Rövid várakozás után két tiszt hologramja jelent meg.

-Uram?

-Kezdjék feltölteni az ágyút! A cél, Sennor.

-Igenis.

Percekkel később végre elérték a biztonságos pontot a hiperugráshoz. Csak épp annyit léptek, hogy elég távol legyenek a bolygótól. Még látták az apró kék foltot, de ilyen távolságból már csak a műsor látványos. Hux habzó szájjal adta ki a parancsot.

-Tűz!

Az egyetlen megmaradt fegyver pusztító sugarat lőtt a védtelen kisbolygó felé, ami menthetetlenül várta élete, virágzása végét. Csak egy pillanat volt, nem több, hogy a Nap energiájából táplálkozó sugár darabokra robbantsa Sennort. A műsort nézve senki sem vette észre, hogy Ren magához tért és végignézte. A hely, ahol rátalálta a boldogságra, szerelemre, reményre, most atomjaira hullott... társával együtt. Magára maradt több galaxisnyi teherrel. Szíve a torkában dobogott, még mielőtt elsírta volna magát behúzódott egy kabinba. Fájdalmában majdnem tönkretette a hajót, az érzékelők megőrültek, a fémek pattanásig feszültek, akárcsak ő. A remény... egy szebb jövő reménye, egycsapásra tovaszállt.